Hangulatok
Igen, van ez így. Az idő, az emberek, a körülmények, a napszak, egy rossz történés, bármi befolyásolhatja. Régen abszolút tudtak ilyen dolgok befolyásolni. Érdekes, egy idő után kiegyensúlyozott lettem, és ezt is sugároztam kifelé. Szerintem nincs olyan dolog az életben, ami nem tanulható és nem befolyásolható. Zenélni akarsz? Imádod a gitárost a színpadon? Te is olyan szeretnél lenni? Te is írnál saját számokat? Hát csináld! Megtanulható. Lehet, hogy nem vagy született tehetség, de meg tudsz tanulni gitározni. Ha nagyon szeretnél. Így vagyok én mindennel, minden megtanulható.
Tegnap barátaimmal beszélgettem, sokat beszéltünk az emberi kapcsolatokról. Barátság, kapcsolat, és a többi és a többi. Valóban az embernek x éves koráig (x mondjuk legyen 7) kell mindent megkapnia? Szeretetet, odaadást, és még sok mást. Addig kell megtanulnia mi az a barátság? Már az oviban barátkozik-e a gyerek, vagy visszahúzódó...nem mindegy. Ha sok dolgot nem tanul meg, az a későbbi teljes életére kihat. Sosem lesznek jók például az emberi kapcsolatai, hogyha nem kezdte már el az óvodában elsajátítani azoknak a kiépítését, a barátkozást. Van is egy ilyen haverom, vagyis csak volt. Azon gondolkodom, ő vajon még megtanulhatja-e, milyen egy igazi barátság (22 éves). Azt kell, hogy mondjam, nem hiszem. Van sok más dolog, ami viszont tanulható. Hogyan vívj ki mások előtt tiszteletet, hogyan küzdj meg egy álmodért, célodért, amit később megvalósítasz. Hogyan bánj a barátaiddal, hogyan bánj a szerelmeddel. Ezt mind-mind el lehet sajátítani. Csak időben el kell kezdeni. Van, akinek persze ez már nem tudatos, hanem tudat alatt már réges rég megtanulta. Ő a szerencsésebb ember. Aki pedig nem, annak meg kell küzdenie ezzel. Sajnos ez sok emberi kapcsolat megszűnését okozhatja, hogy éppen mennyire tartasz elöl a tanulási folyamatban.
A hangulatingadozások: ha egy ember kolerikus, melankólikus, akkor meglehetősen hangulatingadozó személyiség lehet. Tegyük fel, valakiben minden személyiségtípus megtalálható. Vidám, népszerű szangvinikus? Tökéletes melankólikus? Erőteljes, akaratos kolerikus? Békés, nyugodt flegmatikus?
Lehet, valakiben valóban meg van mindegyik személyiségtípus. Ő lehet az igazán hangulat ember. Ő az, aki nagyon egyszerűen tudja formálni az emberi kapcsolatait, sajnos nem mondhatom, hogy mindig jó irányba...ha éppen melankólikus kedvében van, akkor könnyen elveszítheti a barátja/barátnője, barátai által neki szentelt figyelmet. Pusztán azért, mert ő éppen rossz kedvű, zárkózott, negatív. Tegyük fel, ő nem kizárólag melankólikus, hanem erős kolerikus és szangvinikus, de könnyen hangulatingadozásai vannak. Kolerikus például nagymamám, aki ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, dühöng, hisztizik, és nehezen fogadja el azt, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő azt eltervezte. Bátyám a békés flegmatikus, aki egyfolytában otthon ül, és a laptopjában él gyakorlatilag. Olyannyira békés, hogy még szinte életemben nem láttam dühöngeni, idegeskedni. Van a szangvinikus, aki én vagyok. Társaság centrikus, nagy beszédes, szeret a középpontban lenni, és általában nagyon szeretik az emberek. Aki hangulatingadozó, az valószínűleg kevert személyiségtípusú, ahogy én is.