A nagy kérdés
Bizonyára mindannyian elgondolkoztunk már azon, hogy miért vagyunk ezen a világon. Sok féle ember létezik. Vannak dolgok, amiket nem tudunk megmagyarázni. Édesanyám gyerekkoromban mesélt arról, hogy mindenkinek van egy kiszabott célja, melyet élete során teljesítenie kell. Azért írom, hogy kiszabott, mert valóban meg van írva. Ő ezért van itt. Ő meg amazért, az meg azért. Sosem jöttem rá eddig, nekem mi lehet az a nagy kérdés. Most már tudom, és talán Ő is tudja.
Az a baj, hogy sok és sok kár útján tanuljuk meg ezt a valamit. Akár évtizedek is kellenek ahhoz, hogy rájöjjünk igazából mi is az, amiért itt vagyunk, és miért kell azt a dolgot megtanulnunk. A szerencsésebbek hamar rájönnek, talán olyan is van, aki sohasem jön rá. Édesanyám azt mondta, hogy aki nem teljesíti ezt, az Isten, Buddha, vagy akárki által létrehozott célt, akkor újjá születik és újból kezdheti előlről az egészet. Az emlékei persze törlődnek...
Én is sok mindent, sok mindenkit vesztettem el, mire rájöttem erre a bizonyos dologra. Pontosan tegnap este tudatosult bennem. Két jó barátomnak köszönhetően, sikerült némileg kívülállóként magamra tekinteni, mint amikor álmodik az ember. Most már tisztán látok, és látom azt a dolgot. Kár, hogy ez a baráti sörözés nem előbb szülte meg ezt a gondolatot. Így most úgy érzem túl nagyot vesztettem ahhoz, hogy ez kellett, hogy rájöjjek mi is ez a dolog. Rájöttem...de ilyen áron? Csak őrlődöm és őrlődöm, hajtogatom magamnak a kérdést, miért? Senki nem tud kárpótolni. Nincs ekkora kincs a világon. Ezt talán Ő is tudja.
Ti is fejtsétek meg a saját életetek nagy kérdését. Sok sikert hozzá.